Egy fontos történetet mond el iskoláskorú olvasóknak ez a kötet. Egy történetet, amelyet hiába ismerünk mi felnőttek már olyan jól, a gyerekeinknek újra és újra el kell meséljük. Nekik ugyanis már sajnos nem sok esélyük van arra, hogy a második világháborút kísérő borzalmakról első kézből, közvetlenül a túlélőktől halljanak. Ez tehát a mi felelősségünk, és ez a kötet ezt a feladatot sikeresen teljesíti, sok eredeti dokumentummal, fotóval, érthetően, hatékonyan.

Berg Judit már a Ruminivel belopta magát a szívünkbe; nemcsak azért, mert nagyon nagy szerepe van abban, hogy a gyerekem szeret olvasni, hanem azért is, mert a kisegér kalandsorozattal az olvasást, mint közös élményt ajándékát adta nagyon sok magyar családnak, nekünk is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül e egy korosztállyal feljebb ugyanazt a bevonódást elérnie, mint anno a kisiskolásoknál... és nem okozott csalódást. Az őrzők megérdemelten foglalja el a helyét a Berg Judit best of polcon; alapos, fordulatos, kidolgozott, átgondolt, izgalmas, mindeközben modern és mai. Még akkor is, ha egy-két kamaszdialógus és a gyerekek között bimbózó kapcsolat leírása picit kilógott a regény egyébként remekbe szabott szövetéből. De ennyi belefér.

Az egész Montessori-attitűd csodája, ahogy hagyja a gyereket vezetni; az ő adott életszakaszának megfelelő fejlődési aktivitásokhoz, érdeklődéshez igazodni a tanulási-tanítási folyamatot. Olyan szabadságélményt ad, amit sajnos a gyerekeink a hagyományos oktatási intézményrendszerben egyre kevésbé tapasztalhatnak meg. Ez a könyv azoknak az szülőknek is hasznos, akik nem feltétlenül szeretnék vagy tudják a gyereküket alternatív óvodába íratni; egyszerűen kivitelezhető, logikus és izgalmas ötleteket ad, amelyekben akár az egész család részt vehet. Noha a kötet nyelvezete néhol picit didaktikus, ez a negatívum kimerül a feladatleírásokban, maguk a gyakorlatok már játékosak, nem tekintélyelvűek, a gyerekek számára motiválóak, és lehetőséget adnak megélni a felfedezés szabadságát.

Axel Scheffler a Julia Donaldsonnal közös Graffaló óta nagy kedvencem. Illusztrációit átszövi a finom humor és játékosság, sőt, irónia. Állatkaraktereiben pedig mindig van valami mélyen humánus, ezért szeretem őket annyira. A Csere-bere állatok egy kedves, vicces lapozgató, az illusztrációk remekek, a "mix'n'match" állatnevek pedig az egész család számára szórakoztatóvá teszik a kötetet. Így a szülők sem fogják halálra unni magukat, amikor a hároméves huszonhatodszorra is "elmesélteti" majd. Mert el fogja...