"Zajlik a látvány, mint jég a folyón:
megtorlad, lódul, szilánkra törik.
Egy szélvédőn gyors tükör-villanás:
mire lekapnád, jön a második.
Kering a nap a téli tér fölött,
villog a hó, az ablak, fáj a szem,
lencsék és prizmák, gyors tükrök között
halrajként villan át a képtelen -
rögzíthetetlen, mint a vadvizek,
és olvadékony, mint a fény maga.
Nagy, árnyéktalan déli ragyogás.
S lesz este,
reggel,
megint éjszaka."
Fodor Ákos kötetét leginkább saját szavaival érdemes "jellemezni": "A haiku ...nem harci induló szövege, nem szerelmeslevél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. - Hanem? Hm. A...